Egyszer még főiskolás koromban nagyon berúgtam, sajnos, annyira, hogy azóta sem tudom, mit műveltem több mit öt óra leforgása alatt. Az akkori barátaim elmondása szerint vicces részeg voltam, nagyon barátkozó, táncoltam a szegedi Széchenyi tér padjain, miközben U2-dalokat énekeltem. Arra azonban nagyon emlékszem, milyen szégyenérzet járt át, amikor másnak először néztem tükörbe, hogy ennyire képes voltam elveszíteni magam felett a kontrollt.