A párizsi megnyitó emancipációs jelentése Lakatos Krisztina 2024. 08. 11., v - 18:34 Az idei nyár két kiemelt figyelemmel kísért kulturális eseménye – a 2024-es párizsi olimpia megnyitóünnepsége és a Deadpool&Wolverine bemutatója – egyaránt káprázatos, iróniával átitatott látványosságot kínált. Nagyjából ennyi a közös bennük, ám ha elemezzük a különbségeket, képesek leszünk jobban értékelni az irónia mélységesen ellentmondásos, kettős természetét. Az uralkodó társadalmi rendtől való ironikus távolságtartás gyakran a konformizmus alig burkolt formája. Ahogy Wendy Ide írja a The Observerben a Deadpool&Wolverine kapcsán, amely nem több, nem kevesebb, mint a Marvel szemmel láthatólag soha véget nem érő, kasszasikerre ítéltetett szuperhős-univerzumának egy újabb darabja, egy film „lehet bosszantó és közben nagyon vicces is... Egyszersmind pofonegyszerű, repetitív, silány kivitelezésű, ami túlzottan támaszkodik a mémekből átemelt gegekre és a kínosan belterjes rajongói metapoénokra”. Nehé...