A minap úgy elbánt a vihar az utakat vastagon szegélyező liláskék katángvirágokkal, hogy azon se csodálkoztam volna, ha többé sosem térnek magukhoz. A minden sejtjében orvosságot őrző mezei katáng azonban ennél sokkal erősebb: ahogy felszáradtak az eső nyomai, ismét bizalomgerjesztően nyújtogatta kelyhét a Nap felé. Hullámzó kékség közt suhanhatunk ismét, és bár utak mellől nem szedünk teának, szárítmánynak és ételbe valót, azáltal, hogy lépten-nyomon a szemünk elé kerül, talán a kíváncsiságunkat is felkelti, hogy jobban megismerjük ezt az értékes gyógynövényt.