Napfénytől ragyogó, kora nyári napon kaptam meghívást a Péterszegi család otthonába, ahol Zoli és Ricsi fogadtak a tőlük megszokott lelkesedéssel. Ránézésre nagy az összhang apa és fia között, nem látom azt a generációs feszültséget, melyről általában oly sok a szóbeszéd. Bánatunkra, Zoli édesapja már nem ülhet velünk az asztal körül, holott vele kezdődött az egész. Mindnyájan elérzékenyülünk, mikor előkerül a kissé már megsárgult, fekete-fehér fotó, melyen az akkor még ifjú hentes szorgoskodik.