„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van: soha sincs jó idő, mindig esik az eső” – szól a közismert népdal, melyet leginkább gyerekek szájából hallhatunk. A méltatlankodásban az emberi természetben rejlő örök elégedetlenkedést sejthetjük – pontosabban annak kifigurázását. Nagyon időszerű ma is, hiszen miközben nyáron a globális felmelegedés okozta hőségen vekengünk, nem árt, ha tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt is volt kánikula, és akkor sem tűnt kellemesnek. Ráadásul faluhelyen nehéz mezei munkákat kellett elvégezni tűző napsütésen. Hogy viselték eleink a tűző napsütést? Józan paraszti logikával: legtermészetesebb módszerekkel.