Amennyiben a hangulatnak lenne színe, akkor a pécsi távolsági buszpályaudvart legegyszerűbben szürkeként lehetne jellemezni. A vidám tónusok tökéletes hiánya számos ponton tetten érhető. Ha valakinek érkezőként ez az első élménye, akkor nem csoda, hogy hamar távozik is valamilyen irányba. Bár néhány éve egy „ráncfelvarráson" átesett, mégis minden a szomorú szocializmus végnapjaira emlékeztet. Igaz, a térre utazni járnak az emberek, nem esztétikai élmények okán keresik fel a területet. Az egész placcon látszik, hogy folyamatosan küzd a nagy forgalommal, az utasok hadával, ennek kapcsán pedig a szemetelőkkel. A csatát pedig szinte lehetetlen megnyerni, amíg a többség úgy nem dönt. Addig papír zsebkendőt, sörös dobozt görget maga előtt a szél ide-oda, kedve szerint.A narancssárga székek elbírnának egy erőteljes sikálást. Némi ultrapor bevetése is sokat javítana az összképen. A szemetesek...