Töprengéseink első részében https://moszkvater.com/biodiverzitas-es-humandiverzitas/ felvetettük azt a gondolatot, hogy amennyiben az elővilág sokszínűsége és változatossága, vagyis a biodiverzitás önmagában és önmagáért való érték, tehát pozitív, jó és kívánatos jelenség, úgy hasonlóképpen kell megítélnünk az emberi sokszínűség, vagyis a humándiverzitás alapvetését. Mint önmagáért való értéket, amely ráadásul nemcsak kívánatos, de egyúttal szükséges is, hiszen egy globálisan feloldott és egyneművé vált, mind külsőleg, mind belsőleg homogenizált ember; egy változatosságát elvesztő, egynyelvű, egy kultúrájú, egy etnikumú, vagyis fajtájú emberiség elszegényesedést, elsivárosodást jelent. Ugyanolyan pótolhatatlan veszteséget, mint a már kihalt állat- és növényfajták, ezért a humán diverzitás jövőbeni biztosítása aktív védelemért, akár pozitív diszkriminációért kiált.