„Nem vagyok telefonfüggő, hagyjál már!” – vágtam a férjemhez, amikor hatodjára szólt rám, hogy tegyem el a készüléket legalább ameddig közösen vacsorázunk, hiszen olyan ritkán találunk alkalmat a minőségi, együtt töltött időre. Zavart, hogy minek szól rám, hiszen ő is hallotta, hogy épp kaptam egy üzenetet, amire nyilván válaszolni szeretnék, aztán felmerült a beszélgetés közben egy kérdés, amire nem tudtuk a választ, gondoltam, megnézem. Aztán tényleg azon kaptam magunkat, mint sokszor korábban: mindketten telefonnal a kezünkbe, síri csendben eszegetünk. És még ekkor sem esett le, hogy függő lennék.