A Réka és az Oltatlanok inkább hasonlít egy dühkitörésre, mint színházi előadásra – annak viszont szórakoztató. És szomorú is: kilencven percnyi tömény gyűlölet, amire mondhatnánk, hogy csak vicc, ha nem tapasztalnánk a saját bőrünkön minden nap, hogy véresen komoly. De röhögni azért jólesik rajta.