„Színjádzók” a 18. századtól vannak Székesfehérváron, ebben az időben azonban még latin nyelven szóltak a jezsuita iskolai előadások. A színjátszás, mint művészi eszköz leginkább arra szolgált, hogy „a nemesi ifjúság történetszemléletét elevenné tegye.” Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltárának levéltárosa segítségével ezúttal a fehérvári színjátszás történetének nyomába eredünk.