Az első gondolatom az, hogy ezt a kis megemlékezést nem nekem kellene megírnom. Ezt a köszöntést annak kellett volna megírnia, akinek négy nappal korábban volt a születésnapja, mint Banáné (Incitato XXIV., született Incitato XXIII-2.), édesapámnak, Dallos Andornak. Ők ketten voltak egy csapat. Barátok voltak és sporttársak. Ebbe a barátságba szerencsémre betekintést nyerhettem.