Életem idősödő szakászában sajnos többször is néhány napot kórházban töltöttem. Egyik alkalommal egy négyágyas szobába kerültem, ahol már volt két igen súlyos beteg. Szinte egész nap csak aludtak vagy jajgattak szegények. Semmi kapcsolatot, vagy beszélgetést már nem lehetett kezdeményezni velük. Örültem kicsit, amikor másnap reggel új beteget hoztak a mentősök. Annyit mondtak róla, hogy Teri néni Lacházáról. Én ugyan a nénit régebben nem ismertem, de gondoltam, hogy jobban telnek majd a napok, ha lesz kihez szólni, esetleg beszélgetni.