Én csak '56 utódaiként gondolok rájuk, akik a Kádár-korszakban – nem mondom, hogy a semmiért: egy kis jólétért, egy kis nyugalomért a háború, Rákosi, és a kádári megtorlás után, meg egy kis relatív szabadságért – beleegyeztek a felejtésbe, a félrenézésbe, s ha emiatt volt is némi rosszérzésük, hát ezt is elfelejtették.