„Nem találom a cigánypecsenyét az étlapon” – szólt II. Imre, amikor, ki tudja, hányadik alkalommal költöttük el vacsoránkat Dusnok láthatatlan falait támogató Lenes étteremben. Hosszú, fekete hajú Évike, a pincérkisasszony azonnal fellapozta, s miután megkérdezte: „Hozhatom” Imi csak ennyit mondott: „köszönöm, nem ezt kérem” Hasonló történetek is eszembe jutnak, amikor erre a kedves barátokkal teli falura gondolok.