Ahogy a cikk első részében írtuk, az orbáni politika megtalálta a rést a pajzson. A magyar miniszterelnök felhasználva Európa Uniós helyzeti előnyét, ugyanazt ajánlja fel Putyin, illetve Oroszország és Kína számára: egy európai hídfőállást, az EU-s politikai irányoknak a meggyengítését. Tulajdonképpen unión belüli képviseletére, disztributolására próbál szerződni Kínával. Antal Attila politológus szerint nem az a baj az Orbán-rendszerrel, hogy Oroszországgal, vagy éppen Kínával próbál üzleti, kulturális kapcsolatokat létrehozni, hanem, hogy a magyar társadalomnak a kárára teszi azt. Azzal azonban nem számolt, hogy az ellenzék európai és hazai színtéren is egy ellenkultúrharc színpadára tudja emelni a Fudannak az ügyét. Ám 2022 után, bármilyen adminisztráció, kormány is lesz, Kínával és Oroszországgal éppúgy számolni kell, mint hogyha az Orbán-rendszer marad. Már csak azért is, mert vannak elvarratlan szálak. Ott van Paksnak, a Fudannak a kérdése. Azt nem tudni, hogy kihátrálhat-e a ...