„Az Úristen a magyart nem szériaembernek teremtette. Még az apraját sem, nem hogy a nagyját. Teleki Pál sem tartozott a szériaemberek sorába. /..../ Gyakran panaszolta szűkebb körben, mennyire elkeseríti őt, hogy a nemzet nem akar vagy nem tud eléggé magyar lenni. De nyilvános beszédeiből is ritkán felejtette ki a figyelmeztetést magyar életformánk, függetlenségünk féltékeny őrzésére. /..../ Elcsüggesztette nemzedékünk belső hiányosságainak látványa. /..../ Gyakran ejtett keserű szavakat arról, hogy nemzedékünket nem érzi elég erősnek és készültnek, főleg lelkileg egy nagy magyar történelmi erőfeszítésre. Mintha ezt a szakadékot nemzeti hivatás és tényleges nemzeti erő és lelki készültség között akarta volna áthidalni a maga halálugrásával Teleki Pál!”