Egy októberi szeles délelőttön, a kecskeméti vasútállomásnál a nagyszámú városi lakosság és a helyi városi vezetőség, élén Nagy Lajos polgármesterrel fogadták a honvédség újonnan kinevezett főparancsnokát, Habsburg-Lotaringiai József Károly (továbbiakban József) főherceget, aki a tömeg harsány éljenzése mellett szállt le kíséretével a Pestről érkező vonatról. A polgármester egy rövid beszéddel fogadta: „Midőn az 1848-iki dicsőséges szabadságharczunk lezajlott, oly szomorú napok jöttek nemzetünkre, hogy a dicső honvéd nevet kimondani sem volt szabad, és ime nehány év és felséges királyunk a honvédséget újra visszaállitá, és annak vezetésével fenségedet hazánk szülöttét bízta meg, midőn városunkban üdvözölni van szerencsénk fenségedet a honvédség parancsnokát , meg vagyunk győződve, hogy ha a hazát és trónt veszély környezné, fenséged mint e haza szülötte lesz az első, ki azoknak védelmére kardot fog húzni”