Van valami egészen lenyűgöző abban, amikor egy hosszú éveken át olajozottan működő rendszer egyszer csak recsegni-ropogni kezd, és azok, akik addig csendben ültek a fedélzeten, hirtelen előlépnek tapasztalt viharmadárnak. Mintha mindenki pontosan tudta volna, hol van a zátony – csak éppen valahogy senki nem szólt időben. Vagy ha szólt is, akkor olyan diszkréten, hogy azt legfeljebb a teakonyha kávégépe hallhatta.