Az önsajnálatot egyszerre dicsőítik és vetik meg: sokszor úgy ábrázolják, mint egy menedéket, egy „kényelmes” lelki zugot, ahová visszahúzódhatunk, miután valami rossz történt velünk. Gyűlölni pedig azért gyűlöljük – sokszor még önmagunkat is miatta –, mert túl könnyű beleszeretni ebbe az állapotba, és benne ragadni úgy, hogy közben nem mozdulunk ki a komfortzónánkból. De hogyan törhetjük meg ezt a „varázst”, és szabadulhatunk meg az önsajnálat börtönéből?