A kertben minden ősszel ugyanaz a jelenet ismétlődik: egy vörösesbarna árny suhan el, a dió eltűnik, és mi már tudjuk – a mókus megint elásta a kincset. De vajon emlékszik is rá, hová tette? Vagy csak reméli, hogy tavasszal rábukkan valamelyikre? A válasz egyszerre meglepő és lenyűgöző: a mókusok nem feledékenyek, csak épp másképp működik az agyuk, mint hinnénk.