Kinyílik a szentély ajtaja, kilép rajta az istennő teljes szépségében, kezében a híres csörgő (sistrum), lejön közénk és bemutatkozik: „Íme itt vagyok én – Ízisz, a természet anyja, mindenség uralkodónője, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője (...).” Szombathely fölött kék az ég, közel az őszi napéjegyenlőség, de ez itt még a nyár, legalábbis annak tűnik. Iseum Savariense, tárlatzáró misztérium - amikor Ízisz úgy távozik, hogy hazatér.