Ahogy elkezdtem nézni, nem értettem, hogy mi a stílusa a filmnek. Kicsit emlékeztet Clint Eastwood rendezésére. A vontatottság, a visszafogott tempó és a szögletesség jellemzi. Mikor már éppen történt volna valami, akkor lelassultunk és kiélveztük a pillanatot. Chris Pine belesimul ebbe a tempóba, és szép komótosan szenved a leszerelés hatásától, és találja meg a saját erkölcsös énjét. Minden drám...