Sokáig úgy éltem, hogy az utazás nem jutalom volt számomra, hanem inkább menekülési útvonal. Csak akkor vettem ki néhány nap szabadságot, amikor már annyira fáradt voltam, hogy az ágyból is alig bírtam kikelni. Amikor az alvás sem segített, a koncentrációm nulla volt, és a legapróbb stressz is nagyon megviselt. Ilyenkor jött a „megoldás”: gyorsan kinéztem egy úti célt, „csak el innen” alapon.