A látás és az irodalom viszonya mindig is többről szólt, mint a valóság egyszerű leképezéséről: a kép és a szöveg határán létrejövő köztes tér új jelentéseket, narratívákat és esztétikai tapasztalatokat teremt. A fotográfia némasága, a digitális képek manipulálhatósága és a szavak lineáris rendje nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő, egymásba forduló struktúrák. Itt a kép regénnyé válhat, a szöveg képpé sűrűsödhet – és mindkettő arra kényszerít, hogy újraértelmezzük az igazság, az emlékezés és a reprezentáció határait. Pál Gyöngyivel, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Médiaművészeti Intézetének tanárával az irodalom és képek kapcsolatáról beszélgettünk.