Egy üveg baracklekvárban ott aranylik több generáció munkája. Az apáé, aki oltotta, a férjé, aki metszette, az asszonyé, aki befőzte. Ughy Szabina története egyszerre szól erről az örökségről, a hiányról és gyászról, de szeretetről és kitartásról is, ami nem engedi, hogy holmi aszály meg lerobbanó vonat kifogjon rajta.