Négy évvel ezelőtt két elhagyott, rettegő kiscicát találtam a hazafelé vezető úton. Az első éjszakát egy almásládából szerkesztett tákolmányban töltötték az előszobában. Egész éjjel kapartak, sírtak, én pedig azt hittem, megőrülök. Aztán teltek a napok és most már úgy gondolják, én élek az ő házukban és nem pedig fordítva. Sütemény és Retike – mert ezek strongEgy nap róluk, egy élet velük/strong