Egy és negyed évszázada kezdett kialakulni a munkaalapú társadalmi berendezkedés, aminek következményeivel máig küzdünk, legyen valaki betanított munkás vagy tudományos kutató. Őze Eszter művészettörténész a Napvilág Kiadó gondozásában, a Helyzet Műhely sorozatában megjelent, A dolgozó testek múzeuma című könyvében a Társadalmi Múzeum (1901–1945) intézményét mutatja be, amelynek működése aligha érthető meg a formálódó kapitalizmus történetétől függetlenül. Sem a viharos politikai időszakétól, melyben minden kormánynak más ágendája (akár propagandája) volt arról, mi is a társadalom, és miként kellene edukálni a dolgozókat életmódról, testkultúráról, higiénéről, míg végül a tőkés gazdasági logika mostanra az élet minden területére befurakodott, a kívülről jövő útmutatások belsővé tett kényszermunkává váltak.