„A színész gyönyörűen, tökéletesen csiszol önmagában egy-egy szerepet. Nagy erőfeszítés kell hozzá. Olyan a színész munkája, mint a gyémántköszörűsé. Az idegen embert – a szerepet –, a gyémántot csak gyémánttal lehet formára köszörülni. Szíveket csak szívvel. S a Nagy Szerep az, amelyben a színész gyémántköszörűsnek érzi magát” – fogalmazta az 1959. augusztus 14-én elhunyt Jávor Pál, az 1930–40-es évek legnagyobb magyar filmcsillaga.