A kéményseprő pontosan érkezik, hozza a számlatömböt, nem nézi meg a kéményt, de elmondja, mit gondol a világról. Fizetek. Nem tudom, mi bosszant jobban: az, hogy szó nélkül átadom a tizenhétezer forintot a semmiért, vagy az, hogy valójában úgy lett ingyenes a szolgáltatás, hogy mégis fizetni kell érte.