A közel hatszáz oldalas kötet végigolvasása nosztalgiautazás volt számomra azokba az időkbe, amikor még magamról és a világról mit sem tudó tinédzser voltam, és nagyon szerettem volna valahova tartozni, de semmiképp sem a fősodorhoz. Mire a könyv végére értem, kissé újradefiniáltam a punkhoz való viszonyomat – akadtak eközben fájdalmas felismerések is, de összességében nagyon hálás vagyok érte. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA.