A húszas éveim elején még azt hittem, hogy azok az emberek, akikkel együtt buliztam, sírtam és a jövőről álmodoztam, örökre mellettem maradnak. Volt egy szerethető, összetartó kis csapatunk, akikkel minden hétvégén együtt múlattuk az időt és akikkel rendszeresen beszélgettünk az élet értelméről és rejtelmeiről is. Aztán hirtelen történt valami: a csapatból elsőként beléptem a felnőtt életbe.