– Miért döntött úgy a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, hogy a zenei és képzőművészeti képzések mellett érdemes színházi és filmes szakokat indítania? – Ezt nem elsősorban intézményi oldalról érdemes megközelíteni, sokkal inkább Pécs és a régió művészeti hagyományai felől. A 20. században annyira Budapest-centrikus lett az ország, hogy nagyon kevés vidéki város tud autonóm identitást felmutatni például a kultúra területén. Azt gondolom, hogy Pécs ilyen: saját hangon, önálló entitásként tud megjelenni a művészet területén. A zenei felsőoktatás az akkor még Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozataként indult el az 1950-es évek második felében. A ’60-as években jött létre a művészeti szakközépiskola, majd a bölcsészkaron belül rajz tanszék alakult. A város az 1990-es években eljutott oda, hogy csaknem minden művészeti területen rendelkezett országosan vagy nemzetközileg jegyzett művésszel, műhellyel, iskolával, amely az adott képzési területen kiemelkedő színvonalat...