Mennyire látjuk át a saját életünket? És a saját élettörténeteinkben kik az áldozatok? Egyáltalán mi az igazság a mindennapjainkat illetően? Milyenek vagyunk mi, emberek? Rakovszky Zsuzsa Vattacukor című novelláskötete ezeket a kérdéseket hagyta útravalóul. A kötetet elolvasva azt is megsejtjük: nincs mindenki által elfogadott igazság – talán semmilyen téren –, hiszen mindig minden azon múlik, honnan tekintünk egy adott helyzetre.