A kortárs film visszatérő témája az általános iskola és a gimnázium, A tanári szobától a Nyolcadik osztályig éljük újra a diákéveinket. Az utóbbi időben itthon is feltűnően megszaporodtak az iskolafilmek: a magyar rendezőket a generációs élményektől (Rossz versek), az oktatási rendszerből levezetett társadalomkritikáig (Fekete pont, Elfogy a levegő) sok minden foglalkoztatja, bizonyos esetekben azonban az iskola csak egy „jó terep” a filmeseket foglalkoztató kérdések kibontására. A magyar film mely hagyományai köszönnek vissza a kortárs alkotásokban? Ha egy sulis produkcióban nincs József Attila-idézet, abban biztosan lesz Petőfi? És mi olyan vonzó a diákokban, ami miatt újra és újra visszatérnek hozzájuk a filmesek? TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA CIKKE.