Azt írta egyszer Woody Allen: „Mindig hálás vagyok a nevetésért, kivéve, amikor az orromon jön ki a tej…” Összeszámolni is nehéz lenne, hogy hányszor fuldokoltunk a nevetéstől, amikor valamelyik Gálvölgyi-paródiát néztük. Rózsa Gyuri bőrébe bújva mondta: „Nem vagyok szomjas, csak iszom, mint az állat”, s mi soha nem szerettük annyira a Kapcsoltam című műsort, mint ekkor. De Gálvölgyi János megszólalt Vágó Istvánként is, és a legendás Van benne valami című műsor új életre kelt. Persze igazságtalanok lennénk a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésszel, ha csak a zseniális paródiái miatt hajtanánk fejet az életműve előtt.