Van az a kapcsolat, ami úgy indul, mint egy álom. A figyelem szinte árad, a pillantások mélyek, és valahol legbelül azt érzed: végre valaki tényleg lát. Úgy, ahogy eddig talán senki. Aztán lassan, észrevétlenül valami megváltozik. A ragyogás megmarad, de már nem neked szól – hanem róla. Mert amit először szeretetnek hittél, az csak egy tükör volt, amiben ő csodálhatta önmagát.