Természetesen az „ezüstkori” operett, az Osztrák–Magyar Monarchia egységes művészi megnyilvánulása, amely a soknemzetiségű birodalom minden szegletében, Lembergtől Fiuméig, Innsbrucktól Kolozsvárig a populáris városi kultúra egyik alapkövét jelentette. A siker titka pedig az volt, hogy a műfaj legjelesebb képviselői egy nyelvet beszéltek – fontos: nem anyanyelvi értelemben –, így történeteikkel és muzsikájukkal elérték a heterogén közönség minden rétegét.