Mindenki Bécije, Béla bája tényleg az a típus, aki mellett nem nagyon lehet unatkozni. A sztorik, anekdoták terén verhetetlen, annyit tud mesélni, hogy az ember észre sem veszi, ahogy elröppen mellette egy-két óra. Szerencsére a jókedv is a velejárója, úgyhogy nincs ezzel semmi gond. Nem ma kezdte Pécsett, de nagyon örülünk neki, hogy huszonöt éve közünk tartozik! – Pontosan tudom, hogy mikor jöttem: 1999. július 19-én! A női válogatottnál sokat beszéltem a Rátgéber Lacival arról, hogy jöjjek le Pécsre. Tatán az egyik edzés után ismét elmentünk beszélgetni, a lányok már lefeküdtek, mondta, hogy gyere le, próbáld ki, aztán majd meglátjuk. Tudtam, hogy eljövök a Fradiból, és akkor eldöntöttem, hogy a következő állomás Pécs lesz. Elhatároztam, lejövök egy évre, az egy évből pedig huszonöt lett – mesélte Lukács Béla. Miközben beszélgetünk, jönnek-mennek mellettünk a Nemzeti Kosárlabda Akadémia dolgozói, edzői, játékosai, és mindenki nagy szeretettel és tisztelettel köszön neki. Látszik,...