Ismerjük egymást, így aztán kíváncsian megálltam, amikor megláttam, hogy a semmi közepén, egy útszéli parányi füves közterületen serényen locsolgat valamit. Kérdésemre elárulta, hogy nemcsak úgy kinézett magának egy gyomot, amibe beleszeretett, hanem az ott növekvő kis növényt ő ültette! – Ez egy agávé, vagyis Agave americana, amit nemrég ültettem – kezdett bele a történetbe. – Nem ő az egyetlen a városban: összesen már négynek találtam otthont. Kis kövekkel szépen körberakom őket, hogy mindenki lássa, nem gyomról, hanem egy gondozott növényről van szó. Ha elérik a tíz-húsz centit, szerintem akkor már nem bántják, hanem örülnek neki, hogy ilyet látnak. S hogy miért pont agávé kerül a pécsi utcák mellé? Egyrészt azért, mert a szülői házból anno elhozott két „donort”, amelyek már tíz-tizenöt évesek, és bizony vannak már csemetéik. Másrészt az ültetgetésben örömét lelő pécsi partizán járt már Amerikában… – Aki volt már San Franciscóban, tudja, miről beszélek: előjön az érzés, hogy az a...