Egykor a leggazdagabb magyar város volt, meseszép házakkal, évszázadok gazdagságáról mesélő utcakövekkel, a hegyoldalban porcukorral meghintett fenyőfákkal, harangjátékkal és alkonyattól pislákoló, melegfényű lámpásokkal. Selmecbánya már a leírások alapján is a szívembe lopta magát, a látogatás pedig felért egy háromnapos utazással a dédnagyanyám pasztellszínű álommeséibe.