„Az író komoly ember, abszolút társadalomképes, tud érvényesen beszélgetni egy polgármesterrel, a költő viszont bohóc. Ezzel nem tudok mit csinálni. Bár lehet, hogy titkon nagyon tetszik” – fogalmazott Szálinger Balázs költő. A keszthelyi szerzőnek az írás – a pályakezdése idején – nem egy reflektált dolog volt az életében, mint mondja, csak írt, és kész. Közben persze amolyan „másikvilágbólvaló-tudata” lett, indulását Erdélyhez kötjük, első kötetei az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában jelentek meg. Évekig főszerkesztője volt a Hévíz folyóiratnak, számos helyen élt, amit írás formájában meg is örökített. Az idei évben kitüntetett Magyarország Babérkoszorúja díjas költővel a fiatalkorról, példaképekről, mentorokról is beszélgettünk.