Meg merjük kockáztatni, hogy a fenti mondat minden macskás szájából elhangzik (a visszafogottabbaknál csak fejben fogalmazódik meg) előbb vagy utóbb, ha meglát egy kivételesen stimulálóan édes cirmost. De vajon mivel magyarázható ez a különös ellentét, és normális-e, ha így érzünk? Továbbmegyünk: ezek a gondolatok sarkallhatnak-e bennünket tettlegességre? Ezen kérdésekre keressük ma a választ.