M. Kovács Melinda: Látogatók Lakatos Krisztina 2024. 03. 03., v - 19:26 Tárca a Szalonban. Éjfél után érkezik haza, lassan kullog fel a lépcsőn. A harmadikon megint kiégett az izzó, a mobillal világít, hogy beletaláljon a zárba. A kulcscsomó kiesik a kezéből, hangos csörömpöléssel zuhan a csempére. Ingerülten hajol le érte, a lendülettől csaknem orra bukik. A szemközti lakás ajtaja résnyire nyílik. Te vagy az, Tamáskám? – kérdezi egy vékonyka hang, idős, ráncos arc jelenik meg a nyílásban. Későre jár, miért nem alszik már, Teri néni, pillant hátra a férfi. Az asszony kiakasztja a láncot, szélesebbre tárja az ajtót. Mostanában csak forgolódom, panaszkodik, aggódtam, hetek óta nem láttalak. Holnap délután ráérek, jegyzi meg a férfi. Az asszony arca felragyog: lemegyek reggel a boltba, veszek almát, túrót, sütök rétest, háromra várlak teára, lelkesedik. Miattam ne fáradjon, Teri néni, tiltakozik a másik. Ugyan, dehogy fáradság, inti le az asszony. Azt javaslom, gyere inkább ebédre, főz...