Az ünnepek elmúltak, de még mindig borús az idő, és ez az emberek idegeire kezd már menni. Nem csak a háborodottak lövöldözéseire gondolok. Nem is a háborút unjuk már. És nem is a vámszedőit. És legnagyobb sajnálatomra, nem is csak az amerikai fegyvergyárosokra, és az őket kiszolgáló európai politikusokra meg a „civilekre” kell, hogy gondoljak itt. Hanem az igazi, a helyszíni tudósítók híján az agyon manipulált média agyon vagdosott „tudósításaira” támaszkodni kénytelen, vég nélküli eszmefuttatásokra utalt tehetetlen, a szerencsétlen önmagunkra. Éppen ez a háború bizonyítja, hogy még mindig az emberek a főszereplők. De mit tudunk mi mostanában a katonákról és a hátország hőseiről, az „információs hadviselésnek” nevezett posztmodern komédia naiv fordulatain túl?