Volt belőle a barna, a fehér, és a rózsaszín - vagyis az unalmas rumos-csokis, a szimplán édes-omlós és a gyümölcsre vagy puncsra hajazó behatárolhatatlan ízű. Az utóbbit kerestük mindig, és ha kettéharapva nem az volt a csokimáz alatt, kis csalódás vegyült a fenyőillatba.