Amíg az iskola előtt a szülők kétségbeesve gyülekeztek, próbálták valahogy elérni a gyerekeiket, akikről nem tudták, hogy élnek-e, a rendőrség hosszú órákon át hallgatott. Majd közzétettek egy felhívást, hogy aki nem tud kapcsolatba lépni a gyerekével, jelentkezzen… Képzeljük bele magunkat ezeknek a szülőknek a helyzetébe egy pillanatra, érezzük át azt a rettegést, és gondoljuk végig: nem az lett volna a helyes lépés, ha a rendőrség keresi meg azokat, akikkel közölniük kell az iszonyú hírt? Utána következett az a sajtótájékoztató, ahol az oktatási miniszter ahelyett, hogy a részvétnyilvánításon túl az alapvető tényeket ismertette volna, elkezdett valamit hadoválni a nyugati értékekről meg a számítógépes játékokról… Egyszerű együttérzés elég lett volna, néhány órával a történtek után izomból nekiugrani hülyeségeket beszélni teljesen felesleges volt. A belgrádi rendőrfőnöknek azonban őt is sikerült túlszárnyalnia, amikor nemcsak a lövöldöző gyerek személyazonosságát fedte fel rendkívü...