Hét évtizede, 1952. október 1-jén létrejött a Magyar Területi Színház, mozaikszóból nemesült becenevén tehát a MATESZ. Így mai jogutódja, a Komáromi Jókai Színház ebben a jubileumi évadban derűvel üzeni országnak-világnak: éveit tekintve „hetvenkedik”! Varga Emese 2000-től a színház dramaturgja volt, 2020 tavasza óta pedig a társulat művészeti vezetője. Ez a tiszteletet parancsoló jubileum jó alkalom felvetni, hogy az emberek manapság, napjaink félrecsúszott világában is miért igénylik a színházat? Hogy miért van rá szükségünk? Ez jó kérdés. Megdöbbentő volt az a tapasztalat, hogy a járvány két esztendeje alatt a kultúra bizonyult a társadalom leghamarabb nélkülözhető, mostohán kezelt elemének. Mintha mellőzhetők lennénk. Mondván: az élet nélkülük is megy tovább. A színház „elméletileg” már áthelyezhető online formában a virtuális térbe, a műfaj lényege azonban épp a jelenléthez, a fizikai találkozáshoz kötődik. Így érthető, ha a társasági élet újraindulásával sokaktól hallottam én ...