Olcsóvá vált a szeretetünk. A testünket - amelyben azért a lelkünk is benne van – odaadjuk bárkinek, aki számunkra szerelmesen fontos, s akinek szeretete feltételként szabja meg, hogy szexelnünk kell vele ahhoz, hogy együtt maradjunk (persze, a feltétlen szeretet nevében!). Imádatunkat (amely az Isten előtt leboruló, hódoló szeretetünk) megadjuk minden jó süteménynek, kedvenc cselekvésünknek, vagy gyermekeinknek, barátainknak. Istenként tiszteljük és szeretjük őket – legalábbis a szavak szintjén – miközben az első sértettség érzés meg is fosztja szeretetünk tárgyait ettől a rajongásunktól. Ígérünk fűt, fát, de elvárjuk, hogy nekünk csak igazat mondjanak… Kiüresedett és hamis lett a szeretetünk.