Meccsnapon felmész a lelátóra, ahol az ismeretlen emberek dresscode-nak megfelelően, vagy fehér vagy fekete öltözetben úgy köszöntik egymást, mintha ezeréves jó barátok lennének. A rigmusok, a zászlók, a sálak mind részei annak a különleges világnak, ahol az érzelmek szabadon áramlanak. Itt nem számít, ki honnan jött vagy mivel foglalkozik – a színek és a címer „Nem barátnőm van, hanem csapatom” – egy ETO ultra vallomása