Az egyik kedvenc versem főszereplője egy magányos farkas, aki magányosabb volt az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Szerette minden ízében az épületet, rajta a kőművesek keze nyomát, simogatását. Az ablakon belesve aztán… Pilinszky János így folytatja a Fabulát: „A szobában emberek ültek.Istenen kívül soha senkiolyan szépnek nem látta Gönyű – Tragédiák vannak és irgalomra van szükség!